Karenin mosolya

2009. június

Úgy látszik, valakinek megtetszett legutóbbi hajnali kinyilatkoztatásom, mert egyszercsak a főoldalon köszönt vissza. hát teljesen meghatódtam ^^

De vajon ki az a Nagy Testvér, aki követi az összes friss posztot, és kiforrott esztétikai érzékével kiválasztja a  szerinte nyilvánosságra érdemeseket? Mert ha van ilyen munkakör, szívesen csinálnám!

Mindenesetre kösz, tesó! :) 

közeledik távolodik szabályoz szorít ellök ölel
egyet előre kettőt hátra hideg meleg hideg hideg
köszönjük szépen 

Zsenikém mostanában kiábrándul. Zsenikémet megértem, mert hasonló folyamatokon megyek keresztül, és a sötét napszemüveget szintén nem tudom levenni már egy ideje. Az a közhely sajnos igaznak bizonyul, hogy döntéseinken, bátorságunkon, a jó időben történő szemfülességen és a változtatásra való képességeinken múlik minden. Viszont az a nagy helyzet, hogy ez annyira rohadtul nehéz, hogy legtöbbször jól meg is torpanunk, majd körülményeket szidunk, aztán meg kiábrándulunk és kérgesedünk. 

De én nem vagyok hajlandó lefelé mosolygó szájjal és megkeseredettség-ráncokkal beleszokni a harmincas, negyvenes éveimbe, hogy aztán cinikus-sablonos üres tekintetű ötvenes legyek. majd pedig szigorú öreg néni, aki már az előző megállónál az ajtóban toporog a buszon, hogy az indulás első rángásaira pánikszerűen nyomja meg a leszállást jelző gombot. Nem vagyok hajlandó ezt az utat választani, még ha elkerülhetetlen is, hogy kicsit én is nyeljek a szennyezett levegőből.

Kamaszkorban van a párna telesírása, fiatal korban a bánatiszogatás, harmincasnak a dühöngés, attól fölfele pedig a magunkba fojtás. Asszem úgy döntöttem, ez mind legyen csak melléktermék, mert a legjobb gyógymód ha beszélhetek. Akarsz róla beszélni? 

Amikor az okos nő tűsarkút húz, megérti a világ dolgait.

Erre a csodás összefüggésre jöttem rá!

és akkor jön a fél ország által imádott idol, a 90 ezres esőshűvös kisváros megbolydul, szemük egyszerre fátyolosodik és vet szikrákat, és kicsiny alpokaljai állatkertem teljesen megőrül. még a törzshelyemen is telt ház volt, álértelmiségi, középkorú, önmagukat nagyon okosnak gondoló házaspárok ülnek ki a fonott székekbe álbarátaikkal, akik persze csak ilyenkor, meg a városi rendezvényeken, ródsókon, kézművesvásárokon tűnnek fel, ekkor viszont kötelező a bájcsevej. ilyen alkalmakkor aztán úgy megmutatják magukat, olyan fölényesek a pincérekkel, és olyan felsőbbrendűséggel rendelnek 2 deci szükrét, hogy az csak na! komolyan, szép a mi kis Fő terünk, de azért annyira nem volt kellemes csak 3 színben látni... hú, most politizáltam?

azért aggasztó ezt látni, és most nem is csak a lelkesedés adott színe miatt.

na hát ezt a feszültséget mindenképpen fel kell oldani!
ma kezembe került egy női magazin, amiket egyébként eléggé utálok, dehát a kávézóba is beszűrődő skandálást és nagymagyar éljenzést valamivel el kellett nyomni... nohát a szex rovat az mindig vicces! most például azt írták, hogy Ámerikában rájöttek arra, hogy mégis mi kell a nőknek! na, ez érdekel - gondoltam, úgyse tudom magamtól! a felismerést és annak tartalmait elnevezték sütiszexnek (az senkit se zavarjon, hogy az angol "cake" szó nem csak ezt jelenti...), aminek lényege, hogy a nő felismeri, mi a jó neki, nem fél szépnek gondolni magát, sőt még magához is nyúl néha, ami hihetetlen kapukat tár ki előtte és intim kapcsolatai előtt! azt is le bírták írni, hogy "az intim területek érintése meglepően kellemes érzést válthat ki"!!! - most higgyem is el??
Ezután néhány jótanács következik, amire, komolyan, soha nem gondoltam volna magamtól, és ami bizonyára fenekestül forgatja majd fel a szexuális életemet, ha netán ki MEREM próbálni!

... az én bajom, minek veszek kézbe ilyen újságokat!
de valamiért még ennél is jobban elgondolkodtat, hogy vajon megfér-e egymás mellett két ilyen téma egy bejegyzésen belül. talán ha a kedves házas- és egyéb párok otthon maradnának sütizni, nem kellene ilyen formában begyűjteniük a hiányzó ingeranyagot, adrenalisdózist és közösségi élményeket. csak egy javaslat...

« 2009. május 2009. december »